Quantcast
Channel: "Sajnálom, csak ezzel szolgálhatok"
Viewing all 139 articles
Browse latest View live

Esti Kornél

$
0
0
 a bejegyzés szakmai ártalmak terméke xD
Esti Kornélről mindenki szájába belerágják a suliban, hogy ő Kosztolányi sötét alteregója, az író másik, polgárpukkasztó énje... - de ennél sokkal több van benne. Szerintem nincs ember akivel érettségi előtt ne cincáltatták volna szét betűkre a villamosútról szóló utolsó fejezetet - na meg a Vörös Oroszlánt... pedig vannak olyan fejezetek (novellák?) amelyek sokkal jobban megmutatják Esti Kornél (és Kosztolányi?) énjét... de hát a tantervek már csak olyanok, amilyenek - szerencsére nekünk itt az Országos Elektronikus Könyvtár ahol a többihez is hozzájutunk ;)
De ha már úgy emlegettem, hogy ezek a novellák megmutatják a ő igazi énjüket... mi is lenne az?
Szerintem a legjobban ott fogható meg a karakter legjobban, hogy játszik a nyelvvel. Persze sok minden mást is csinál: pukkasztja a közízlést, szemtelenkedik, úgy viselkedik ahogy csak kedve tartja - de ezeket mind a nyelv által fejezi ki. Ő a szó szoros értelmében játszik a nyelvvel: csűri-csavarja, próbálgatja határait és közben egész egyszerűen azt mondhatjuk, hogy remekül szórakozik.
Például: Negyedik fejezet, melyben régi barátjával "Becsületes Város"-ba tesz kirándulást
A város, amelyben a boltok táblái az igazságot hirdetik. "Margarinnal, tojáspótlóval készített, állott sütemények"vagy "Lábrontó cipők. Tyúkszem, tályog szavatolva. Több vevőnk lábát amputálták." Mi ez, ha nem játék? Komoly úgysem lehet - nincs üzlet ami valaha is kiírná az igazságot magára :D 
...vagy: Kilencedik fejezet, melyben a bolgár kalauzzal cseveg bolgárul, s a bábeli nyelvzavar édes rémületét élvezi
Esti az original troll. Fogalma sincs, miről karattyol a bolgár kaller, mégis bólogat mint a hülyegyerek... és még élvezi is. Aztán kezdi komolyan venni: próbálgatja, mik azokat az érzelmek és tartalmak, amiket még a hangsúlyból és egyéb nonverbális úton fogni lehet... - sose lenne bátorságom hozzá.
És ki ne hagyjuk a szemezgetésből a kedvencem: Tizenhetedik fejezet, melyben Ürögi Dani beruccan hozzá egy szóra
Kinek nincs olyan ismerőse, aki a legkisebb dolgot is egy óráig írja körül? Aki ha beállít, hogy öt percre marad, egy óráig csak azt kérdezgeti hogy biztosan nem zavar-e? Aki annnnnnnyit dumál a semmiről és akinek könyörögni kell hogy mondja már el, miért jött, hogy legszívesebben azt mondanánk neki, hogy ha nem nyögöd ki mit akarsz, mérget keverek a kávédba vagy lepuffantalak? 
Nos, amíg az átlagember belül fortyog, de kifelé udvariasságot tettet, addig Esti olyannyira az olyannyira nem törődik vele ha bunkónak tartják, hogy ki is mondja ezt. "Hogy föltartasz-e? Végtelenül föltartasz. Hogy unlak-e? Kimondhatatlanul unlak. Nincs arra szó, hogy milyen pokolian unlak... Bevallom, fél kilenckor már arra gondoltam, hogy egy adag ciánkálit keverek feketédbe, és megmérgezlek. Aztán úgy kilenc felé inkább amellett döntöttem, hogy amíg itt beszélsz, kihúzom hatlövetű forgópisztolyomat, beléd engedek egy-két golyót, s agyonlőlek. Amint láthatod, a helyzet némiképp megváltozott. Nekem most a te szöveged már halvány és erőtlen. Nem is használhatom, visszaszármaztatom hozzád, tégy vele, amit akarsz. Ebben a pillanatban borsosabb és cifrább szövegre volna szükségem, a szitkok és becsületsértések oly ékesszóló záporára, melyhez képest a shakespeare-i hősök átkozódása csak limonádé..." - hányszor jut eszembe ez a bekezdés, mikor feltartanak, azta...

Esti jó. Sokkal jobb nyugodtan olvasni, mint a tanárok zaklatására. Úgyhogy olvassátok :3
http://mek.oszk.hu/00700/00744/00744.htm

Kuroshitsuji - rajzok, amik közé megint becsusszan egy ékszer

$
0
0
Olyan jó mostanában nem leszek mint Yana Toboso, de próbálkozni azért lehet :3

Yana Toboso stílusát lehetetlen csak grafittal utánozni, mert ha nem kontraszos a kép, nem ér semmit. Egy 5 millis, egy 1 millis alkoholos és egy 0,4-es tűfilc a megoldás egy HB-s cerkával kiegészítve - csak ne lennék mindig csuklóig maszatos utána :D :D :D

...és ezen a döcögős úton jutottam el eddig xD


Ezek mind a mangából vannak és tudom hogy illene forrást megjelölnöm, de mégse kérdezzétek melyik fejezet, rég volt már :D

Igen, a cicás nyakláncomat a Phantomhove édességgyár logója ihlette :D


...ezt meg csak azért, mert bár a fő történetvonal ideje alatt már évek óta halottak, akkor is ők a kedvenc párosom. Az eggyel fentebbi generáció annyira menő volt, több külön fejezetet érdemelnének :D

Rajzok - random filmek :D

$
0
0
Frankenweenie. Mert a hardcore Tim Burton rajongók az 1984-es kiadás óta ismerik, nem csak azóta hogy divat lett a felújított változatot megnézni moziban

A Büszkeség és balítélet mániám sosem fog elmúlni:
A "Rajzold újra" meme része :D


mint ahogy ez is...:

tavaly még ilyen volt xD


és végül egy Lady Sybil Crawley (ez is egy tavalyi darab, de rám tört a nosztalgia)
Csak mert a Downton Abbey eddig is nagyon jó volt a brit arisztokrácia minden sajátosságával, de hogy a szeptemberi évadban a polgárság elsöpri őket és a nemesi családok tönkremenetelével fogunk szembesülni, még izgalmasabb lesz (na nem mintha Sybil-t ez érintené, sosem akarta a gazdagok unalmas életét, mindenkinél kiverte a biztosítékot mikor dogozni ment, imádom :D)

Rajzok - Fantasy(ba hajló és kategorizálhatatlan dolgok :D)

$
0
0

Legújabb büszkeségem *-*

...azért nem volt ez mindig ilyen :S
Következzen sárkányrajzoló karrierem eleje >.<



Nem sárkány, de nincs kedvem külön posztba tenni:
Ashe - az egyetlen League of Legend karakter, amivel még talán rendesen is játszok >.<




...és néhány további bekategorizálhatatlan elem:

(túl sokat radíroztam, kiszakadt a papírom, lol xD)

Rajzok - FMA

$
0
0
Ez a bejegyzés igazából azért nagyon fontos számomra, mert ha nincs az FMA, valószínűleg sosem állok rá ennyire a rajzolásra. Először csak firkálgattam míg vártam hogy betöltődjön a következő rész, aztán nagyon megtetszett a manga stílusa, úgyhogy abból is másolgattam...
ezekre a tavaly nyári borzadványokra következnek példák :D

ezzel kezdődött minden... ez a rész... a legepicebb részek egyike az egészből.


Ez meg az egyik kedvenc manga-kockám :)


Aztán nagyban befolyásolta milyen karakter rajzolására van kedvem kísérletezni, hogy épp milyen shipper voltam leginkább... - néha EdWin:




néha AlMei:

 Hinder: Heaven sent you jóóó zene, hallgassátok :3

de főállásban leginkább elvetemült RoyZa fan vagyok :D
Sajnos ezekre sosem került sor T_T Arakawa, te fandomság megkeserítője >.<

mert ha nem lenne Amestrisben katonai diktatúra, választási plakátra is mehetnének, annyira menők
...mert "A beosztottak megvédik az ő beosztottjaikat és így tovább" - demokráciát Amestrisbe és Mustang-ot elnökneeeek :D


csak pár őrült MustangxLust fan tudott megingatni néhány perc erejéig azzal, hogy mekkkkkkkora jó  fordulat lett volna, ha Roy átáll a sötét oldalra... A történet végét ismerve szégyellem is ezeket a perceket - ez lehetetlen xD
női bokát rajzolni... soha többé.
The Pretty Reckless - Void and null hallgassátok a szöveget és mondjátok hogy a vérvörös és sötétzöld szerelmi metaforához nem illenek...


Halestorm - Wish you had me back... ezzel sem lehet vitatkozni szerintem... :D De valaki meg szoktasson már le arról hogy csak dalszövegek mellé tudok firkálni, kezd gáz lenni :D


... Néha meg egyszerűen az utánozhatatlanul fárasztó humorérzékem vezérelt - mint mikor azon filóztam, hogy ha a csajok szeretik a pasijuk pulcsiját felvenni, Mei mit csinál: ellopja Alphone fejét? :D
És akkor mondja valaki hogy nem fárasztó a humorérzékem xD

Best. Story. Ever.

$
0
0

életem nagy szerelme... <3  *-*
Dráma, vígjáték, romantikus, fantasy, élet-nagy-kérdéseit-felvető, ugyanakkor rettenetesen kalandos, akciódús, aranyos és szórakoztató, amin egyszerre lehet sírni és nevetni... igen, minden van benne, akár csak a nagybetűs Életben.
(De nem csak szerintem ilyen fantasztikus. IMDB-n - Nemzetközi Filmadatbázis - 10/9-es aránya van14 ezer szavazatból)

Egy testvérpár elindul a rögös úton, hogy családi tragédiájukat helyrehozzák... de túl mélyre ássák magukat olyasmiben, amiben nem kellene. Személyes problémájuk megoldását kezdik kutatni, de olyan összefüggéseket fedeznek fel, mely egy több száz évre visszanyúló, egész emberiséget érintő összeesküvés része... így hát sok kis szállal és sok érdekes karakterrel találkozhatunk :D Mint minden valamire való sorozatban, jó pasik, jó csajok akadnak itt is bőven, de igen felszínes lenne ha csak ők lennének halomra; szerves szereplőink közt ezért aztán vannak öregek, gyerekek, különböző nemzetiségek, hétköznapi emberek, nem-egészen-emberi-lények és menő állami alkimisták... igen, ez a Fullmetal Alchemist Testvériség *-* <3

2001-ben jelent meg Hiromu Arakawa mangája, és egészen 2010 júniusáig futott;
2003-ban animét is készítettek belőle, de mivel akkor még nem lehetett tudni mi lesz a manga vége, saját befejezést adtak neki...  
Épp ezért 2009-10-ben elkészítették a mangahű animét is, FMA: Brotherhood néven, ami pontosan követi a képregényt.
Én most az eredeti sztorival fogok foglalkozni (=manga/2009) 

Lássuk hát ezt a fantasztikus történetet :D
Roppant szövevényes, azt se tudom hol kezdjem... szóval megpróbálom a legelején, hogy akiknek teljesen ismeretlen (ahogy nekem is volt eddig) azok is megértésék. Bár nem tudom akad-e rajtam kívül még ember, aki a 2000-es években lemaradt róla. Komolyan, hogy a fenébe maradtam én le erről akkor!? >.< 

Szóval FMA for dummies x)
Edward és Alphonse Elric kisgyermekként édesanyjukkal, Trisha-val éldegélnek egy kis Resembool nevű faluban, Amestrisben. (Ne keressétek a térképen, egy alternatív világban vagyunk, ahol a fizika és kémia helyett az alkímia fejlődött, de egyébként ugyanolyan kb minden mint a mi világunkban... az 1910-es években).
Miután Trisha meghal, a fiúk még egyszer újra látni akarják édesanyjuk mosolyát, ezért szorgalmasan képezni kezdik magukat alkímiából, hogy megkíséreljék majd a humán transzmutációt. (Ez egy tiltott eljárás, amivel holtakat próbálnak visszahozni. Arról szól, hogy vízből, szénből, ammóniából stb. - tehát ami az emberi testben megtalálható -, létrehoznak egy embert.)
Mesterük - Izumi Curtis, aki szadistának tűnik, de csak azért szigorú velük, mert nagyon szereti őket - persze mit sem tud céljaikról, így a lehető legjobb képzést adja nekik alkímiából.
Csakhogy a holtakat nem lehet visszahozni még alkímiával se, így egy lélektelen testet alkotnak, ami nem is lesz életképes.
Igen ám, de semmi sincs ingyen. Az egyenértékűség elvének értelmében (ez az alkímia legfőbb alapszabálya), valamit valamiért... így Alphonse majdnem meghal, de Edward visszahúzza A Kapun túlról és egy vérjel segítségével egy páncélhoz köti lelkét. Ez viszont Ed karjába és egyik lábába kerül. Al elviszi Edwardot Rockbellékhez, a család régi barátaihoz, ahol ellátják, és Pinako néni neveli innentől a fiúkat saját unokájával, Winryvel. Ő az évek során lelkesen képzi magát, hogy a legjobb automail-gépész váljon belőle - ő készíti el ugyanis Ed hiányzó végtagjait.
Edward magát hibáztatja hogy öccse elvesztette a testét (mindketten benne voltak a transzmutációban, de hogy ő a nagyobb testvér és neki kellett volna okosabbnak lenni szerinte, ezért mártírkodik); eldöntötte hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy újra a régiek legyenek. Felégetik régi otthonukat és nekivágnak a nagy útnak.
innen a nemzetközi FMA nap, ez a dátum van ugyanis Ed zsebórájába karcolva
(Az ezüst zsebóra az állami alkimisták jelképe, azonosítója)

és ezt a rajongók is meg szokták ünnepelni :D
(igen anyu, sört transzmutálok az egyetem előtt)

Mivel ő látta mi van a Kapun túl, ismeri az alkímia minden titkát, képes kör nélkül is transzmutálni  (ami nagy szám, más nem tud, mivel a Kapuhoz csak azzal a szigorúan tiltott eljárással lehet kerülni) -, és az acélra való specializálódása főleg hasznos lehet a seregnek, így 12 évesen felveszik állami alkimistának. Miért jó ez neki?
1. az állami alkimisták hozzáférhetnek az alkímiával kapcsolatos titkos dokumentumhoz
2. pénzt is kapnak a kutatásokhoz...
Ő a legfiatalabb akit valaha felvett a sereg, nagykorúsítják és kezdhet kutatni. Mi után? Fogalmuk sincs. Csak azt tudják hogy vissza akarják kapni a régi testüket.  (Amúgy Edward ezzel tulajdonképpen eladta magát, és ezért utálja is magát. Békeidőben az állami alkimisták kutathatnak, de ha jön egy konfliktus, harcba kell állniuk mint tömegpusztító fegyverek; "dog of the military" - na most Edward elvből nem oltja ki senki életét, szóval ez így elég bajos... )
Egy nap fülest kapnak a Bölcse köve nevezetű dologról (btw sokan nem tudják, de a középkorban VALÓBAN kutattak utána úgyhogy NEM a Harry Potter találmánya!), ami valószínűleg segíthetne rajtuk... de aki ez után nyomoz, általában nem sokáig él - sötét titka van az elkészítésének... Innentől nem akarok többet mondani a részletekről; annyit még elmondok, hogy nagyon messzire fog még így vezetni a történet :) Jönnek majd ugyanis homunkuluszok (amúgy ennek is középkori gyökerei vannak), akik mesterségesen létrehozott emberek, és elvileg halhatatlanok úgyhogy elég bajos harcolni ellenük... de ki hozta létre őket? Mikor? Milyen céllal? Hogyan? És miért éppen a Hét Főbűnt!? Milyen veszély leselkedik az emberiségre és sikerül-e megállítania az Elric fivéreknek? Visszanyerik-e az eredeti testüket? Mi volt az az ishvali "polgárháború"és mi köze mindennek az egészhez? Hogyan jön két keleti hercegség leszármazottja a képbe? És egyáltalán... hol a fenében van Elricék apja és miért olyan fontos ő???
A történet sok szálon fut, és mivel hat évet ölel fel és egy egész emberiséget érintő katasztrófával állunk szemben, sok karaktert érint a dolog.
Edward Elric kezdetben nem más, mint egy meggondolatlan, nagyszájú taknyos, akit kb életveszélyes tökmagnak hívni - de hát az pedig :D - gyűlöli a tejet úgyhogy nem nő valami gyorsan, meg hát különben is csak 12 éves a sorozat elején de a végére kikupálódik... xD
kihagyhatatlan közmondás:
"Ha azt mondom Edward, én Elric-re gondolok, nem Cullen-ra"
- ezt is megértük, elmúlt a Twilight mánia xD
 
Általában arrogáns kis vakarcs, de mégis ő az egyik legnépszerűbb karakter - mert bármit megtenne az öccséért, és vallja, hogy az alkimisták feladata hogy az embertársain segítsenek (de jó volna nekem is egy ilyen tesó)

(Mivel az olvasóim 99%-a lány, gondolom "nagyon" sikerült felkeltenem Al jelenlegi páncéljával / az éppen életképes, Kapunál maradt testével, úgyhogy megmutatom inkább hogy milyen lenne eredetileg - lehet szurkolni hogy visszanyerje ezt a kedves pofit :D)

...de az én kedvencem akkor is a másik Elric fivér, aki ugyan fiatalabb Ednél, mégis olyan higgadtan képes gondolkodni mint egy felnőtt. Alphonse nagyon nyugodt, pont Ed ellentéte. Egy megfontolt, végtelenül szerény és békepárti kis cukorborsó, aki korát meghazudtolva látja át a világ dolgait. Kivéve ha cicákról van szó Akkor olyan lesz mint egy gyerek és bujtatja őket a páncéljában :D
És mint szinte minden névnek a történetben, jelentése van az övéknek is. Elric: visszafelé olvasva majdnem "circle", ami kört jelent angolul. De csak majdnem teljes a szó; utalva ezzel arra, hogy a legnagyobb transzmutációjuk, ami körön alapul mint mindegyik, bevégezetlen maradt. 

A rajongói szavazások eredményei szerint, Ed felettese, Roy Mustang ezredes legalább olyan népszerű mint a tökmag. És milyen igazuk van a rá szavazóknak! Az egyik legérdekesebb karakter.

A Lángalkimista (alkímiájával kivonja a hidrogént a levegőből, és speciális anyagból lévő kesztyűjével csettintve berobbantja azt) nagyon törtető. 29 éves korára ezredes lett. Látszatra: egy öntelt barom - ha röviden akarom összefoglalni. Ha kicsit bővebben:, akkor egy egoista gyökér, akit két dolog érdekel: a csajok és hogy ő lehessen a Führer.
Imádom a sokrétű karaktereket, ezekben van fantázia, nem sablonosak. Az elején (Ross hadnagy esetéig)  úgy kétségben tartott, hogy melyik oldalon is áll, mint Piton professzor tette annak idején. Persze ahogy elkezdjük megismerni, megtudjuk, hogy azért akar Führer lenni, mert el akarja hozni a demokráciát Amestrisbe és nem akar többé egy őrült Führer parancsára ölni - mint ahogy az ishvali népirtás során tette, ami miatt még mindig küzd saját magával (tehát koránt sem az a gondtalan, laza fickó amilyennek mások látják)

Edwarddal egyébként folyamatosan szekálják egymás - de igazából a háttérből törődik Elricékkel és a gondjukat viseli tudtuk nélkül is <3

A katonai karakterek valódi harci eszközökről lettek elnevezve, így ő az észak-amerikai P-51-es Mustang harci repülőgépről, keresztneve pedig királyt jelent, aminek a sakkos hasonlatban még lesz szó ^-^
És elérkeztük szeme fényéhez, Riza Hawkeye hadnagyhoz, hisz "minden sikeres férfi mögött áll egy nagyszerű nő" - ahogy a mondás is tartja. Riza szadista hozzá képest, igazi katonás nő, aki mellesleg mesterlövész - a legjobbak közül. Ami köztük van, az egészen rendkívüli  - nem alkothatnak egy párt, mivel beosztottról és felettesről van szó... de nem is akarják külön helyeztetni magukat, Riza ugyanis megfogadta, hogy Roy testőre lesz és segít neki a ranglétra csúcsára jutni, hogy jobbá tegye az országot és hogy rendezze az ishvali helyzetet. Ő is ott volt ugyanis abban a háborúban és látja hogy hogy elnyomja Amestris azóta is azt a szerencsétlen népet.

Egyébként az ő apja volt Roy alkímiatanára, így gyerekkoruk óta ismerik egymást, és feltétel nélkül megbíznak egymásban. (Különösen fájó pont a kapcsolatukban, hogy Berthold Hawkeye a lánya hátára tetoválta a tűzalkímia titkát, melyet a lány felfedett Roynak apja halála után és mivel gondoskodni akart róla hogy ne legyen soha másik lángalkimista, ugyanis ez az alkímia óriási pusztítást tud véghez vinni, megkéri Roy-t, hogy égesse le a hátáról a tetoválást...)

Riza - származtatják a Terezából, ami "őr"-t jelent (zseniálisan nevezte el karaktereit Arakawa!!!) és az Elizabeth-ből is; utóbbinak azért is van létjogosultsága mert ez a fedőneve az akciókban, és a japán nyelvben az r és az l közt nincs különbség, tehát Lizaként is hallhattatok róla... lényeg hogy magyar hatást emlegetnek mindkettő miatt ^.^
Hawkeye - a Grumman E-2 Hawkeye harci repülőről

Egyébként soha nem szegik meg a szabályokat, szigorúan úgy viselkednek, hogy az megfeleljen a seregnek, még csak nem is tegezik egymást. (Ezen bukik el is bukik majd egy lény, mikor felveszi Mustang alakját.) Soha. Izzik a levegő körülöttük, mindenki tudja is ezt, de ők szigorúan profik akarnak maradni  >.< Arakawa elmondta, hogy nem akart romantikus mesét csinálni, a katonaságnál nem működhetne hogy megmentik a világot és egymást, és két sortűz között romantikáznak, ezért fogta vissza őket :c
(Pedig akkora rajongótáboruk van, hogy még saját nemzetközi napot is kaptak -június 11.-, mikor a fórumokat elönti  a közfelháborodás, hogy legyen szíves Arakawa átírni a katonai törvényeket, hadd lehessenek együtt xD )

Őket amúgy nem csak a sok rajongó támogatná, hanem Grumman tábornok (a már említett Grumman E-2 Hawkeye harci repülőről elnevezveRiza nagyapja, nagyon magas pozíciója van a seregben) - igaz burkoltan teszi ezt csak, de akkor is drukkol nekik xD "milyen szép lenne ha a leendő Führer (Mustang ugyebár) feleségül venni a kisunokáját" - aztán majd később megtudjuk hogy az az unoka bizony Riza - lol :D  Grumann Papi: the first RoyAi shipper ever <3

De van más is, aki folyton boronálná őket össze... pl. Maes Hughes, Roy régi barátja.

Ő megszállott a saját házasságával is, meg a kislányával; mindenkit a sírba tesz a családi fotógyűjteményével, rosszabb mint egy nyugdíjas mami. Elicia még csak négy éves, de már pisztollyal fenyegeti a kisfiúkat akik hozzá közelítenek :D
Nem fogok spoilerkedni, de hogy ezt az örök optimista flótást Arakawa milyen kínoknak teszi majd ki, soha de soha nem fogom megbocsátani neki (T_T)



A kalandok során kislánya és felesége is nagyon jó barátságba kerül a már említett Winry Rockbell-lel. Szülei orvosok voltak, és önkéntesként vesztették életüket az ishvali háborúban...Winry nem tudja ki ölte meg őket - de talán a történet haladtával talán kiderül...
Edwarddal nagyon jó barátságban vannak - vagy minek hívjuk... igazából nagyon szeretik egymást, de ezt valamiért mégis úgy mutatják ki hogy civakodnak (igazi tsundere -.-"), Ed ugyanis gyakran teszi tönkre új automail-jét harc közben, Winry meg ezért előszeretettel dobálja meg imádott csavarkulcsaival... xD
Nagyon érdekes egyébként hogy hogy megváltoznak a történet végére - először gyerekkori barátok, aztán ovis szinten kerülgetik egymást kötekedéssel, végül elkezdnek egymásra nő és férfikként tekinteni és a másikat tisztelni... EdWin FTW <3

És ha már így elkanyarodtunk a katonaságtól, nem lehet kihagyni az egyik legőrültebb és a legcukibb szereplőt, akik kezdetben valamilyen fura oknál fogva - amit most nem fejtek ki -  együtt lógnak.
Sebzett állami alkimistákra vadászik. Miért? És mitől sebhelyes? Csupa rejtély ez a karakter.
May Chang pedig egy xingi hercegnő, aki klánjának nem sok jóra van kilátása, ha nem nyűgözi le a császárt azzal, hogy kerít neki egy bölcsek kövét. Rettenetesen élénk fantáziája van a kiscsajnak, mindig túlzottan romantikusokat képzelődik (ld. lent xD) - de mentségére szóljon: remek harcos.
És van egy törpe növésű óriáspandája xD
Azok alapján amiket hallott Edward Elricről, a nagyszerű alkimistáról, elképzeli, milyen romantikus lesz ha találkozik vele... aztán Edward kb egy-két bunkó szóval kiábrándítja magából >.< Ezek után rájön, hogy őt a másik Elric bratyó érdekli igazából...
NAGYON nem kedveltem az elején, mert féltem, hogy átverné szegényt. Alphose elmondása alapján összerakja, hogy a két tesó sokban hasonlít - de Al magasabb, elegánsabb és udvariasabb... gondoltam ha ez a romantikus kis liba meglátja Al milyen állapotban is van igazából, rögtön kiábrándul... (de egyszer szembesül vele. Meglátja hogy csont és bőr, és alig él, de sírva borul rá, mert a kalandjaik során valóban megszerette - azért, aki, és nem azért ahogy kinéz <3)
Ám May helye Xing-ben van a klánjával, mivel ő egy hercegnő... mi lesz vajon velük - a kis gerlepárunkkal és May klánjával? Egy másik klán is versenyben van ugyanis mellette a bölcsek kövéért.
Ling herceg egyszerűen... laza xD Két testőre próbálja kordában tartani a vakmerő herceget - aki folyton ablakokon pottyan be a helyszínekre (fogalmam sincs miért ignorálja az ajtókat) és máson se jár az esze a kaján kívül xD
Igen, az álarc alatt egy törékeny fiatal lány húzódik, aki az életét is feláldozná a hercegért. Vajon fordítva is így van-e és szükség lesz-e rá...!?

Azt hiszem a mérleg erősen elbillent a bejegyzésben a pozitív karakterek javára >.< Mutatok pár gonoszat is... mondjuk hetet. Igen, ők a hét főbűn:
ha megtudjátok ki hozta őket létre, milyen rég, és miért, az agyatok eldobjátok xD
fentről lefele, balról jobbra:
Rest, Buja, Kapzsi, Harag, Falánk, Irigy, Kevély

(Hogy Kapzsi miért néz ki úgy, mint Ling herceg és Harag miért olyan, mint a Führer?
A sorozatból választ kaptok :)

Ellenük van a katonaság
(vagyis annak a nem korrupt része, mert olyan is van sajnos -.-")
balról jobbra
Kain Fuery - "a gyalog", a korabeli kocka a technológiai felelős (akkora adóvevője van mint egy bőrönd - ne feledjük, akkor még nincs internet és mobil!)
Heymans Breda - "a bástya", jó megfigyelő és nyomozó
Vato Falman - "a futó", aki az információkért felel
Jean Havoc - "a lovas", aki úgy beszél mintha egy kapanyél lógna ki a szájából, de amúgy csak cigi xD (nem reklámozzák a dohányzást, de kulcsfontosságú a történet egy fordulópontján, hogy van gyújtója - ja, persze nem csak ezért tartják amúgy, bátor lövész is)
és természetesen Mustang, "a király"és Hawkeye "királynő" (hű társa, Black Hayate :)

A készletet amúgy, aminek ihletéből a sakkos metafora származik, Grumann-tól kapta Mustang (titkos üzenet volt benne persze :) És ez a metafora nagyon fontos. Tökéletesen ki van bontva -  ha nem mai műről lenne szó, irodalomórán már szételemeztetnék velünk, ez tuti >.<



Olivier Mira Armstrong - a legmagasabb pozícióban lévő női katona, akinek meg se kottyan a -40 fok, medveölés vagy hasonlók (nagyon kemény, utál mindent, ami nőies és puhány xD)
Alex Louis Armstrong - Olivier bátyja, akiben viszont annál kevesebb férfiasság szorult (kb úgy fejezi ki az érzelmeit, hogy ledobja az ingét, rózsákat szór, csillogni kezd és sírni, nagyon vicces xD)



Mustanghoz (és Bujához) kapcsolódik egyébként a sztori legnagyobb harcjelenete. Arakawa elmondása szerint direkt nyugodt környezetbe helyezte őket a nagy jelenet előtt, hogy még nagyobbat szóljon a dolog :D Sikerült. 
A ribanc elmondja Rizának hogy megölte szeretett felettesét... mire a hadnagy összeomlik... de:

BUMM! Mustang beállít, hogy kiégette saját sebeit így nem vérzett el, és kezdetét veszi a történet legnagyobb összecsapása. A Lángalkimista vs Halhatatlan Ribi - best episode ever...!
De az anime is rátett egy lapáttal amúgy.
Travis Willingham (Mustang szinkronhangja) és Laura Bailey (Buja hangja) a való életben házasok - és ezt a rajongók jól tudják. Na most úgy nézni azt a jelenetet ahol (szó szerint xD) halálra oltják egymást és gyepálják a másikat... lol xD
Ajánlom mindenkinek angolul azt az epizódot xD epic szinkron is just epic.
A másik aki miatt érdemes lehet angol hanggal nézni, az Vic Mignonga, Edward hangja.
Úgy tűnik ez a pasi aztán hihetetlenül megbecsüli a rajongóit. Eljár az összes találkozóra amit a tiszteletére szerveznek, válaszol minden rajongói levélre, e-mailre és bármikor óriási vigyorral fotózkodik bárkivel, nem vágott még senkihez se pofát. Ennyi jót még életemben nem olvastam hírességről. Mindenki mondja hogy soha nem fáradt ha rajongóval kell beszélnie, mert tudja hogy a közönségnek köszönhet mindent és amúgy is - imádja az animéket xD
Egyébként a magyar szinkronra se lehet egy rossz szavam se. Hihetetlenül jól sikerült. Nem tudom tudjátok-e archoz kötni a Szabó Máté (Ed) vagy Baráth István (Alphonse) nevet, de ha ők nem is, Hujber Feri biztos megvan (Mustang kellemesen búgó hangját adja) :3

Ennek a történetnek sok tanulsága van. Nagyon izgalmas és szórakoztató, de komoly dolgokról is szól.
Irigy elmondja, hogy az emberek esendőek, ostobák és sokat hibáznak: de ott van nekik a megbocsátás és a  szeretet öröme, ami az önző lényeknek nincs.
May megmutatja, hogy ha szeretünk valakit, nem számít hogy néz ki. A teste akár egy pácél is lehet >.<
Riza megtanítja, hogy a vágyainkat le kell győzni néha, és a kötelesség fontosabb mint az enyelgés.
Olivier a példája annak, hogy kellő kitartással és munkával egy nő is elérhet bármilyen magas rangot, amit férfi.
Mustang elmondja, hogy a világban nincs minden rendben, de merjünk nagyot álmodni, a világot ugyanis jobbá tehetjük.
Sebzett megmutatja, hogy bűneinket megbánni sosem késő, és hogy a bosszú mindig csak újabb bosszút szül.
Winry-n látjuk, hogy ha a pasiból harapófogóból se lehet kihúzni, mi a baja, mi bántja, nem is kell erőltetni - egyszerűen mellettük kell lenni, csöndben támogatni őket, nem nekünk is még nyavalyogni, és ez később megtérül ez a figyelem.
Edward számtalanszor áll legyőzhetetlennek tűnő akadály előtt, de soha nem adja fel, mert ígéretet tett a testvérének.
Alphonse meg... a történet majdnem legfiatalabb szereplője mondja a legnagyobb bölcseket xD Semmi sincs ingyen, mindenért tenni kell; az erőszak nem megoldás semmire; uralkodjunk mi az indulatainkon, és ne fordítva; nincs szebb annál, mint mikor másokon segíthetünk és a családnak mindig össze kell tartani.
És még sorolhatnám, de nem teszem mert már így is sokat rizsáztam :D


A mangát egyébként azért érdemes olvasni, hogy a történetet a magunk tempójában tudjuk összerakni, a 2003-as animét azért lehet érdekes megnézni, hogy lássuk, mennyire TELJESEN eltérő véget lehet adni ugyanennek a történetnek, a 2009-eset pedig azért, mert egyszerűen tökéletes *-* a zenéje fantasztikus, a grafikája fényévekkel igényesebb mint a réginek, és hihetetlenül hangozhat, kockáról kockára követi a mangát.

A kezdő és vége főcímdalok nagyon klasszak, de ami tényleg kihagyhatatlan számomra, az az egyik legismertebb aláfestő zene belőle. 
Az emberiség épp megmenekül a pusztulástól, felkel a nap, magukhoz térnek az emberek, és a felsír az első csecsemő... epic jelenet. És a zene is az hozzá. Annyira drámai és felkavaró, de olyan gyönyörű is egyben, hogy ha lett volna aláfestője zenéje a világ születésének, biztos vagyok benne, hogy ez lett volna az. 
Akira Senju szerzeménye - aki nem kezdő abban, hogy szimfonikus nagyzenekarral dolgozzon. 
Kötelező hallgatmány *-*

Piratebay-ről letölthető a teljes filmzenei album egyébként, indavideón pedig fent van magyarul mind a 64 rész. Aki a magára is kíváncsi, az olvashatja online vagy elkérheti mint bármelyik más könyvet :)

Horribilis mennyiségű rajzvázlat :D

$
0
0
Mondanám Babi néni után szabadon, hogy "horribilis indokolatlan mennyiség" - de nem indokolatlan (sőt, nagyon is indokolt lenne ennél még többet is csinálni >.<)

(ja, az ott a macinacis térdem. aszonták' rajzoljak textilt... ez volt az első amit megláttam xD)



(kezeket rajzolni még mindig mindennél jobban utálok... pont ezért szadizom magam ezzel T_T)


(bocs az angol karattyolásért, a deviantart-os oldalamról linkeltem és egen', a végefelé van némi FMA is belecsempészve)








asszem' a képre kattintva megnyílik eredeti méretben - nem, nem volt indokolatlan egybe vágni az összeset, már untam ennyi képet egyesével feltölteni :D

(upsz, anatómiai tanulányaimba egy Fluttershy póni is becseppent :D)

Rajzok és ékszerek - avagy Fairy Tail szemezgetés

$
0
0
A kezdetek... már nagyon untam az anatómiát, besikerült két csontváz közé egy Natsu, majd egy Lucy is véletlenül :D

és némi másolgatás, mert abból tanul az ember lánya:



kövezzetek meg a módosításért, de képtelen vagyok ilyen magas homlokokat rajzolni, nekem csak a normális megy xD de a történet és az anime vitathatatlanul nagyszerű



iiigen, nálam az idézet pár oldallal későbbről származik, de imádom azt a mondatot amiben Juvia rájön, hogy neki kell Gray - mert ezzel együtt arra is rájön, hogy nem maradhat a sötét mágusok oldalán és jó útra kell térnie *-*



és természetesen ki nem maradhat a "Hogy még életben vagy, annak a jele hogy erős vagy" klasszikus Erza-mondat, ami nem egy nehéz hetet segített átélni már...

(a harci karcolásokat direkt hagytam le, nem lespóroltam :D)



és a végére egy kakukktojás:
mivel a céh minden tagjának viselnie kell a Fairy Tail jelét...

ez megihletett a legutóbbi ékszerkészítésnél:
A karkötő nem Fairy Tail-esnek indult, csak akartam egy charm karkötőt mert most a vízcsapból is ez folyik - aztán rájöttem, hogy Lucy aranykulcsai, masnija és Happy is lehetnének azok a fityegők, az óra meg Horologium, az órás csillagszellem :D

Fairy Tail

$
0
0
Fiore Királysága a mágia világa - az itt élők életének szerves részét képzi a varázslat. Vannak, akik ebből élnek: a varázslók céhekbe tömörülnek és megbízásokat vállalnak, hogy pénzt keressenek. De egy céh nem csak a munka forrása: a céh olyan mint egy család - tagjai feltétel nélkül megbíznak egymásban, mindig megvédik a társaikat és a mester döntései mindig a céh érdekeit kell hogy szolgálják. A tagok megosztják egymással örömüket, bánatukat, együtt küzdenek meg a nehézségekkel és együtt vigadnak, ha minden jól megy.
ilyen szájbarágósan szerintem még semmi nem mondta ki, hogy a bátorság és szeretet a legfontosabb és hogy a szeretteinkért mindig ki kell állni, mint ez :D
Vannak persze sötét céhek is, akiknél nem így megy az élet, őket azonban nem nézi jó szemmel a Mágiatanács - de a Faiy Tail sem, a főszereplő céhünk, mivel rohadt nagy az igazságérzetük... ezek gyakran beléjük kötnek, mert ők a legerősebb törvényes céh.
A Fairy Tail vezetője Makarov, akit mindenkit nagypapinak hív, ő pedig a tagokra gyerekeként tekint :)
De lássuk a főszereplőket :)

Natsu a sárkányölő. Kicsit megtévesztő a megnevezés, ugyanis soha nem ölne meg egy sárkányt - lévén hogy épp egy sárkány nevelte fel. "Sárkányölő", mert tud mindent amit egy sárkány, el tudná pusztítani tehát - de ez meg sem fordul a fejében. Mióta egy rejtélyes napon Igneel nyomtalanul eltűnt, csak őt keresi (és soha nem veszi le a sálat, amit tőle kapott :D) Egyébként tengeribeteg mindenféle mozgó járművön, és állandó társa Happy.
Happy. Nem macska, exceed. Egy másik mágikus világból származó macska, aminek éppenséggel szárnya van. (Hogy hogyan kerül ide, az egy nagyobb összeesküvés része, természetesen fény derül majd rá.) Happy... ő a legcukibb dolog az egész sorozatban *-* Folyton csak a pociját tömné, egy lusta kiscica - de ha a szükség úgy hozza, bátran harcol Natsu oldalán. 
Erza, más néven Titania (Titania a tündérkirályné Shakespeare Szentivánéji Álom című művében, ha rémlik valakinek... áhh, ezek az utalások :3) Rabszolgaként tartották gyerekkorában, míg elő nem tört belőle az órási mágikus ereje, hogy kiszabadítsa társait és magát. Fiatal kora ellenére a legmegfontoltabb és komolyabb tagja a Fairy Tail-nek Makarov után - és folyton páncélban mászkál, mert attól érzi magát sebezhetetlennek... ráférne erre a bandára egy pszichológus, mindenkinek van valami drámája >.<
Úgy mint Lucy-nek. A szőke csillagmágus az első, akit megismerünk a történetben. Kulcsai segítségével olyan csillagszellemeket tud megidézni mint az Oroszlán, Rák, Szűz... (vágjátok, zodiákus kulcsok). Ő egy nagyon gazdag családból származik, de édesanyja halála után megszökik, mert az apja kb emberszámba se veszi - így visszautasítja a vagyont, és önállósodni akar.
És végül Gray - akiről az első pár részben azt hittem, még kedvenc szereplő is lehet, de mióta felbukkant Juvia, azóta nagyon haragszok rá... mindegy. Jégmágus - gyerekkorában kiképzéséhez hozzá tartozott, hogy rövidnadrágban is bírnia kell a jeges-havas tájat - és ez a vetkőzési szokása azóta is megmaradt, egyik  pillanatról a másikra nincs rajta ruha xD (Mivel Natsu tűz, ő pedig jégmágus, folyton szekálják egymást, de valójában nagyon jó barátok. Mint mindenki ebben a csapatban. Vannak azonban más fontos mágusok is a történetben.) 
Juvia.
Mert egy kép többet mond ezer szónál. Megszállottan szerelmes Gray-be. Többek közt ezért is áll át a Fairy Tail-hez - eleinte a sötét oldalon állt. Vízmágus. Tökéletesen kiegészítené ő meg Gray egymást - de az a b@lfasz nem veszi észre, mi történik körülötte, pedig már az egész céh tudja... na itt vágta el magát nálam.
 újabban You me at six rajongó vagyok és az egyik szövegük megihletett pont egy olyan srácról szól, aki szereti ha a lányok futnak utána... -.-" de a zene is annyira nagyon jó, hallgassátok :3 

Persze már rájöttem hogy ő is inkább bamba, nem direkt nem veszi észre a dolgokat... ezért aztán végső soron nincs olyan főszereplő, akit ne kedvelnék. De az abszolút kedvenc szereplőm:
ez a magányos farkas típusú hős itt, Gerard, Erza gyerekkori szerelme.
Ugyanakkor ő Siegrain is, a sötét oldal egyik mágusa. És Mystogun is, egy távoli birodalom száműzött királyfija *-* Hogyan lehetséges ez? Mágiáról van szó, ikrekről vagy egyszerű skizofréniáról? :D

Mivel Makarov mesternek hobbija, hogy "a sötétségből visszahúzza a fiatal szíveket"és jó útra térítse akit tud, Gazille-t is így térítette meg. Ő a második sárkányölő, akit megismerünk (btw, ő vassal táplálkozik, nem tűzzel).

Jó útra tér, jóra... de olyan csúnya dolgokat tett a Fairy Tail ellen korábban, hogy kérdéses, van-e esélye arra, hogy rátaláljon a boldogság a céhen belül... És akkor most random fangirl-ködés: az utóbbi hetekben arra jutottam pedig, hogy sok kedvenc párom van a sorozaton belül, de azt hiszem ők vinnék Levy-vel a pálmát, ha végre összejönnének (kár hogy most áll a sorozat hogy Gazille meghal O.o épp szünet van a sorozat készítésében, mert elfogyott a történet, utolérte a mangát, itt a remek alkalom, hogy bepótoljátok az eddigi részeket!) Levy egy intellektuális kis könyvmoly. Még a mágiája is felírt szavakra alapul >.< És ketten is csapják a szelet neki... esélytelennek látszik, ugye? Azért hátha nem az... nagyon várom hogy újrainduljon a sorozat T_T

Mivel a történet közelít a 350. fejezete felé, indokolatlan mennyiségű szereplő van benne, akiket legszívesebben bemutatnék mert nagyon jó történetek kapcsolódnak hozzájuk (Cana, aki az apját keresni jött kislányként a Fairy Tail-be, aztán évek óta nem meri bevallani neki, hogy a lánya, mert előbb olyan erős varászló akar lenni mint ő vagy Laxus, Makarov unokája, aki át akarja venni a céh felett a hatalmat az öreg helyett)... ha rajtam múlna, sosem lenne a sztorizgatásnak vége, DE mivel már bizonyára mindenki várja hogy megnézhesse/olvashassa az első részt, mégis abbahagyom a szómenést, és már csak egy zenét linkelek. Még pedig azért, mert muszáj. A sorozat telis tele van kelta/ír zenékkel, teljesen rá lehet az OST-jére függni anélkül is, hogy ismerné az ember a sorozatot... *-*


első rész indavideo-n: http://indavideo.hu/video/Fairy_Tail_1resz_MAGYAR_FELIRAT
mangareader-en eredetiben olvasható: http://www.mangareader.net/135-7116-1/fairy-tail/chapter-1.html
magyarul pedig itt: http://naruto-kun.hu/viewpage.php?page_id=877
filmzenei album letöltése: http://thepiratebay.sx/torrent/7281580/Fairy_Tail_OST



Dorian Gray arcképe

$
0
0
bejegyzés egy új kedvenc könyvről és melynek végén Bloggerina felismerte,
miért olyan fontos számára a blogja

"Oscar Wilde e regényével vált ismertté és elismertté, egyesek szemében a kor botrányírójává. A címszereplő Dorian Gray: ártatlan, irigyelt szépségű fiatalember, akit újdonsült barátja eltéríti addigi életétől, bevezeti a társasági élet önző, élvhajhász világába. A szépségére ráébredő Dorian az örök fiatalságért a lelkét is eladná. Vágya teljesül, s félelmetes átalakulás kezdődik, melyben a vonzó fiatalemberről készült portré lesz a lélek változásának tükörképe."

Nekem ez a kivonat mindig is olyan komornak tűnt - és bár a történet valóban nem sokkal vidámabb,  azért nagyon sokat nevettem közben. 
Nem, Dorian Gray nem vicces. Annyira nem is szerethető. Míg menyasszonya meg nem öli magát kegyetlensége miatt, talán még drukkoltam is neki, de végül már ellene szurkoltam. Pedig mégis csak ő lenne  főszereplő... 
Viszont Lord Henry! Valójában őt sem mondanám viccesnek a szó klasszikus értelmében - de olyan irónia és szarkazmus van szinte minden megszólalásában, hogy sokat nevettem rajta. Az az angol megvetés minden iránt, ami amerikai; az a fanyarság, amivel kritizálja ugyanazt a botrányos nemesi életet, amit ő is él... annyira brit beszólásai vannak, hogy elképesztő xD

"Fél hétkor! Képtelen idő. Mintha az ember teához húst enne vagy angol regényt olvasna. Hát
nem bánom, hétkor. Úriember nem vacsorázik hét előtt."

"Természetesen nyomoznak az ügyben, és nem szabad beleavatkoznod. Az ilyesmi divatossá tenné az embert Párizsban.
De Londonban előítéletek uralkodnak. Itt a botrány nem jó début. Ezt tartogatni kell, csak később, öregkorunkban kelthetünk vele nagy érdeklődés" :D 
És számára minden csak egy "tanulmány". Mindent vizslat, filozofál róla - és ennyi. Együttérzés nem sok van benne; minden(ki) csak addig kell neki, míg szórakoztatja...
"Én sohase helyeslek és sohase helytelenítek semmit. Az élettel szemben képtelenség így
állást foglalni. Nem azért vagyunk a földön, hogy kitomboljuk erkölcsi előítéleteinket. Sohasem
ártom magam abba, amit a kedves emberek tesznek. Ha valamilyen egyéniség megragad,
a kifejezésnek bármily eszköze tetszik nekem, melyet ez az egyéniség választ... Dorian nagyszerű tanulmány lesz."

 - mégis általában ő fogalmazza meg azokat a mára híres idézetekké vált gondolatok többségét.Nagyon jó egyensúlya van ennek a könyvnek egyébként: maga a cselekmény is izgalmas, a történet fenntartja az érdeklődést - de helyenként megáll (nem sok időre) és kimond valamit, amit az ember szeret hallani. Amit a történetből ugyan az olvasó is levont magának, de Oscar Wilde olyan szépen fogalmazza meg, hogy vétek lett volna ezeket kihagyni. 

"Volt egy nagyon borsos számla is valami XV. Lajos korabeli berakott öltözködőkészletről, melyet eddig nem mert átküldeni gyámjaihoz, kik roppant régimódi emberek voltak, és nem tudták megérteni, hogy olyan korban élünk, mikor a szükségtelen dolgokra van igazán szükségünk"

"Az önvádban van valami fényűzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket. A gyónás oldoz fel bennünket, nem a pap."

És bár olyan idézetgyűjteményt írtam ki a könyv olvasása során, hogy az csuda, azért mégis tudtam egy abszolút kedvencet választani:
"Ez nem is volt bók. Hanem vallomás volt. Most, miután megtettem, úgy érzem, hogy valami
kiszállt belőlem. Talán sohase lenne szabad szavakba önteni az ember imádatát."
Kicsit én is azt érzem, mikor írok valamiről, amiért rajongok, hogy a végén kiszáll belőlem valami. Mondjuk nem rossz érzés, mert a nyugtalanság, kusza gondolatok és az indokolatlan rajongás azok, amik eltűnnek. A végére sokkal jobban átlátom, miért is szeretem azt a valamit. Ez másnak úgy tűnhet, ez elvesz a dolog varázsából, de nem. Mindig is azért szerettem írni (nem csak blogot, jegyzetet is a suliban és hasonlók :D) mert az rendszerezi és összeszedi a gondolataimat. De most már nagyon elkanyarodtunk a témától :) Visszatérve hozzá: a  Magyar Elektronikus Könyvtárból legálisan letölthető a könyv, jó szórakozást hozzá :)

A könyv amiről mindenki beszél

$
0
0



A könyv, ami még az Alkonyatnál is nagyobb botrányt váltott ki... a könyv amit tehát tényleg lehetetlen volt kikerülnöm, hisz a vízcsapból is ez folyik :D (És igen, a könyv, ami kérhető e-mail-ben, csak írjatok kommentet.)

Anastasia Steele végzős irodalom szakos egyetemista. Egy félénk könyvmoly, klasszikus brit irodalom rajongó, amolyan "farmeres tornacipős" lány. Nem volt még fiúval kapcsolata.
"Talán túl sok időt töltöttem romantikus irodalmi hőseim társaságában, és emiatt túl magasak az eszményeim és az elvárásaim."

Christian Grey 27 éves üzletember. Milliárdos és lélegzetelállítóan jóképű - és még csak barátnője sincs... Főnyeremény. Míg meg nem említjük, hogy barátnőt nem is keres. Alávetettet viszont annál inkább.
Kapcsolatait titoktartási szerződéssel kezdi, aztán szabályozza Alávetett fél minden lépését. Mindent megad neki - ruhákat, orvosi ellátást, kocsit (a legbiztonságosabb modellt, nehogy baja essen a "tulajdonának"), személyi edzőt (hogy strapabíró és hajlékony legyen a hölgy) - de ezekért cserébe a szerződésben megkötött időpontokban Alávetett félnek teljes egészében a rendelkezésére kell állnia. Habozás és kérdés nélkül teljesíti minden kívánságát, szigorúan Uramnak szólítja, nem néz a szemében, térdelve várja, nem érinti parancs nélkül és bárminek aláveti magát, amit uralkodója kitalál... ő pedig előszeretettel fenekeli el és kötözi meg fura pózokban az alávetettet, amihez kell bizonyos állóképesség  >.< 
De! Mielőtt kiverődne a biztosíték, nézzük a további feltételeket:
Uralkodó fél soha nem okozhat látható sérülést alávetettjének és "ez az egész a bizalomról szól", szigorú monogámiában. Továbbá Uralkodó fél csak olyan fokú fájdalmat okoz az alávetettnek, amit ő élvezettel fogad. 
"Nem olyan rossz, mint gondolod. A képzeleted a legnagyobb ellenséged"
(vesd össze az első idézettel - zseniális :D)

Christian azért szeret barna hajú lányokat verni, mert a drogos anyjára emlékeztetik őt. A "narkós kurva" pasija meg csikkeket nyomott el rajta, és emiatt a trauma miatt sebhelyes mellkasát és hátát senki nem érintheti. Még véletlenül sem, különben fenekelés lesz >.<
Anyja halála után 3 évesen egy gazdag házaspár örökbe fogadja és szeretetben nevelik... mégis gyógyíthatatlanok lelki sérülései. Évekig nem beszél; később is zárkózott és verekedős, iszik... míg kamaszként egy idősebb nő meg nem tanítja neki, hogy vezesse le a feszültséget balhé meg pia nélkül és be nem vezeti a szadomazo szex világába - de Mrs Robinson sz@rkavarása már egy másik fejezet...
Ezt a könyvet általában a z erotikus jelenetek miatt olvassák,
de szerintem a pszichológiája sokkal jobb.
A gyermekkori traumák durva személyiségtorzulást okozhatnak.
Ó de bölcsész vagyok én az ilyesmihez xD
Visszatérve az eredeti témához: miért is menne bele bárki ebbe a megalázó kapcsolatba? 
Rossz a kérdés. Az alávetett személyiségnek ez nem megalázó; számára az okozza az örömet, ha kiszolgálhatja uralkodóját, akiért rajong. Meg aztán nem mindig csak fenekelés jár neki; ha betartja  szabályokat Uralkodó fél gyönyörteli pillanatokat szerez neki is prűd vagyok és régimódi, majdnem  belehaltam míg leírtam ezt a mondatot.
Na most a történet alapproblémája az, hogy "Anastasia gyönyörű testében nincs egyetlen alávetett porcika sem".
Sz@r ügy. Mert Christian mégis nagyon akarja őt. Anastasia viszont hétköznapi kapcsolatot akar - korbácsok helyett virágokkal. Olyan ez mintha egy mérleghinta két végén állnának - a dolog tétje, hogy egyensúlyban maradjanak.
Christian-nak el kell fogadnia, hogy annak ellenére, hogy azt hiszi neki nincs szíve, beleszeretett Anastasia-ba. Meg kell tanulnia romantikusnak lenni. És le kell szoknia az irányításról: a csaj nem nézi jó szemmel hogy egyszerűen megveszi a céget ahol dolgozni kezd, hogy ő lehessen a főnöke, nem szereti ha megszabják neki mit és mikor egyen, nem szereti a nyakára küldött testőröket, kémeket és hasonlók :D
Ana-nak viszont el kell kezdeni felvenni a lépést Christian-nal ha vele akar maradni és le kell számolnia a szexuális előítéleteivel, valamint sürgősen el kell kezdeni felfedezni a mélyen benne élő szexi nőt. nem, nem hiszem hogy ennél női magazinosabban meg tudtam volna fogalmazni ezt xD

Mivel a filmre még várni kell, de szeretem a bejegyzéseim képekkel telenyomni, ezért készítettem magam egyet >.>

Nos, hát az első rész leginkább ezzel foglalkozik, ki mennyire képes változni - és kiderül, mit jelent ez a fura cím. Ciki vagy nem ciki, igazából azért kezdtem el olvasni mert idegesített ez a cím - tudni akartam mit jelent xD
 A TOVÁBB link után elmondom mire jutottam vele kapcsolatban és olvashattok a 2. és 3. részről. Figyelem! Aki még nem olvasta őket, csak saját felelősségre kattintson a linkre ;)

A szürke ötven árnyalata.
Azt már az első oldal után felfogtam hogy a Szürke nyilván Mr. Grey, de miért van ötven árnyalata? Nos, Christian-nak nem csak a neve szürke, a szeme is. És eléggé hajlamos a hangulatváltozásokra. Egyik percben felszabadult, kacéran mosolygó a pillantása, aztán egy szempillantás alatt micsoda szóvicc, üssön le valaki aggódó, ideges vagy éppenséggel félelmetes a tekintete. Olvastam már olyan vádló kommentet hogy ez a pasi skizofrén. Él benne egy hidegvérű üzletember, egy szerető, törődő pasi, egy érzelmileg fejletlen kamasz srác, egy szexmániás... Christian Grey és az ő ötven árnyalata.

A sötét ötven árnyalata
Hahh, elég ravasz a 2. rész címe is :D Ebben sötét titkokat tudunk meg a múltról. Felbukkan pl egy volt alávetett, Leila, aki... hát... egész egyszerűen meg akarja Anastasia-t ölni, mert nem érti, miért különb ő tőle - miért szeretett bele Christian, míg őt csak alávetettnek tartotta. Egész klassz krimi, komolyan. Meg aztán kezdenek normális párként működni - elég megható, mikor Christian először hagyja megérinteni a sebhelyeit - a csaj teljesen ki van borulva, hogy hogy lehetett egy olyan kicsi gyerekkel így elbánni... elég szomorú, tényleg :S Ezen a nagy határon való túllépésen felbuzdulva Christian elérzékenyülve térdre rogy (--> jelképes alávetett póz!) és megkéri Ana kezét.

A szabadság ötven árnyalata
Na ez már elég elvont cím. Gerlepárunkat a luxusnászútról hazaérve a már fent említett kirúgott főnök, Jack Hyde akarja ezúttal kinyírni. Kiderül, hogy gyerekkora óta ismeri Christian-t és a régi dolgok miatt amúgy is zabos volt rá - de mikor kirúgták mert zaklatta Ana-t, végképp bepöccent. Elrabolja Christian húgát is - lesz váltságdíj, autósüldözés, lövöldözés... :D És ez bizony a szex rovására megy. Először mert Ana terhes lesz és ezen Christian teljesen kiborul, nem érzi készen magát a gyerekre, aztán meg a váltságdíjas akció során Ana egyedül próbál vagánykodni hogy megmentse Mia-t, a végén meg jól megverik és kórházba kerül :/ Törött borda, hetekig nincs szex - tagadhatatlan, hogy ez egy érdekes fordulat egy szexregényként kezdett történetben xD
Aztán nagy babavárás, családi ház felújítás - csak romantika, semmi szadizmus. A Grey csak normális életet fog élni...
...hinné az ember. Aztán az utolsó fejezet azzal kezdődik hogy "A korbács fonatai sajgón, érzéki tempóval cirógatják kigömbölyödött pocakomat." - de nem Christian miatt. Ana rájön, hogy számára ez az életmód mégis örömet okoz, és most már ő kéri. Innentől boldogan él, míg jól meg nem... *szabadon befejezhető mondat*

A nagy kérdés: káros-e ez a könyv? Be kell-e tiltani?
Ugyan már, felesleges ez a nagy hiszti köré. Egyrészt: épphogy csak betekintést enged a BDSM világába (Ana az első kiadós fenekelés után elbőgi magát és onnantól barátnő lesz; hol van ez az igazi megalázó úr-szolga kapcsolattól?), másrészt: egy könyv miatt senki nem fog életmódot váltani... ha mégis, az nem a könyv hibája, ott már megvolt a hajlam. Akinek nem tetszik, ne olvassa, ennyi.

Copperfield Dávid

$
0
0
"Charles Dickens, a XIX. századi angol realista regényirodalom legjelentősebb alakja. 1850-ben jelent meg Copperfield Dávid című regénye, melynek központi témája a szegénység és a kiszolgáltatottság. Hőse egy kisfiú, az ő szenvedésein keresztül tárul fel a felnőtt-társadalom gonosz, embertelen világa.
Az író alakjai sorsát részvéttel, felfokozott érzelmekkel, őszinte és mély humanizmussal, humorral ábrázolja. Az enciklopédikus igényű nagy összefoglalás az alkotó legjellemzőbb látomása a világról, egyben nem is túlságosan burkolt önéletrajz."
Na EZ Dickens legjobb regénye szerintem, és nem a Szép remények, ahogy páran emlegetni szokták. 
Haragudnom kellene a fülszövegre - mert mindig haragszom mikor úgy írnak egy könyvről hogy a történetről semmi nem derül ki -, de nem tudok.  Egy ember életét teljes egészében végigkíséri, tehát annyi más személlyel és sok kis történettel találkozhatunk, hogy tényleg nem lehet röviden összefoglalni, miről is szól a történet. Nem véletlenül két kötetben jelenik meg általában.

(Debrecenben a Kálvin téren sikerült kifognom pár száz forintért ezt a szépséget - szeretem annak az antikváriumnak a kirakodóvásárát, ajánlom mindenkinek :3 Aki pedig nem debreceni, illetve nem akarja/tudja megvenni, annak ajánlom figyelmébe továbbra is a Magyar Elektronikus Könyvtárat, ahol legálisan elérhető a könyv teljes egészében http://mek.oszk.hu/10600/10693/10693.htm)

Bár addig még nem jutottam el idő szűkében sajnos hogy a filmet is megnézzem, íme az ajánlója (ennyiből egyelőre úgy látom ezt a történetet nem butították le nagyon):
"Copperfield Dávid kora gyermekévei áldott békességben és boldogságban telnek. Bár édesapja nem érhette meg fia születését, szép és szerető édesanyja, Clara, no meg Peggotty, a hűséges és odaadó szolgáló melegséggel és biztonsággal veszik körül. Mindennek egy csapásra vége szakad, amikor édesanyja feleségül megy a nagytudású, de keményszívű Edward Murdstone-hoz. Anyja korai halála után mostohaapja Londonba küldi a fiút, hogy ott önálló életet kezdjen és munkával keresse meg a kenyerét. Jósorsa összehozza a kalandos életű, ámde vajszívű Mr. Micawber-val és annak szerető feleségével. Csakhogy Mr. Micawber az adósok börtönébe kerül. A magára maradt Dávid nénjének, Betsey Trotwoodnak a házába menekül. Nénikéje jóvoltából megnyílik előtte a világ. Élete ismét új fordulatot vesz."

Aztán persze az ifjú Dávid szerelmes is lesz; beleszeret a gyönyörű, de végtelenül együgyű Dórába - miközben Ágnes, gyermekkori jóbarátja, egy földre szállt angyal (a megtestesült jóság, szépség és erény aki mindig Dávid mellett áll), epekedik utána. Hogy ki mellett köt ki, azt nem spoilerezném le, de meglepetéssekkel teli a történet, annyit mondhatok. 

Kihagyhatatlan szereplők Micawber úr és megszámlálhatatlan tagú családja. Ő az, aki mindig barokkos körmondatokban és olyan drámai tálalásban tudja közöli ezerszer is, hogy eladósodott, hogy az már komikus. Mindig csak a nagy lehetőségre vár, felesége hisz benne (szerinte egyszer még nagy ember lesz, ezért nem hagyja el semmilyen körülmények közt) - hogy viszi-e valaha valamire ez a jólelkű, de pénzhez nem értő flótás... jó kérdés :)

De Peggotty-nak is elég nagy családja van, akik szintén jó témát szolgáltatnak Dickensnek. Az egyszerű, ám annál szorgalmasabb halászcsalád ábrázolása talán a legrealisztikusabb a műben. Pegotty úr maga neveli unokahúgát, aki jóravaló lánynak indul, ám nagyravágyása tévútra viszi és szégyent hoz becsületes családjára. Ennek ellenére mindenki megbocsát neki, még vőlegénye, a környék legrendesebb és legjobb munkát végző hajós legénye, Ham is, aki nagyon szereti Emily-t, bármit is tegyen a lány - kérdés, hogy elég-e ez a nagyvilági életre vágyó lánynak...

Ami még számomra érdekes volt, hogy Dávis iskolai barátait nem veszítjük végleg szem elől, mikor elhagyja az iskolát. Több emberrel is találkozunk a későbbi évek során - mint az előkelő Steerforth, aki a várakozásokkal ellentétben élete nem a legjobb irányba halad, vagy épp Traddles - mert minden Dickens-regénybe kell a főszereplőn kívül még egy szegény fiú, akinek végül sok munka árán révbe ér az élete :) 

Annyi kedvenc szereplőt hagytam még ki, hogy már utána se merek nézni, mert akkor még hosszabbra nyúlna az írásom :) Akinek felkeltettem az érdeklődését, ahogy azt fent is linkeltem MEK-en megtalálja a könyvet :)

Papa's Restaurant Collection

$
0
0

A Flipline Studio jelenteti meg ezt a csodát. Tudjátok, hogy egyszerűen imádom az éttermes/time-management játékokat, ezért éltem ezzel a szóval. Teljes függőség, amit nálam okozott xD
na de lássuk sorra a részeket :)
1. Papa's Cupcakeria
A legújabb és egyben legfejlettebb epizód. Az, hogy cuki a grafika és imádom, egy dolog :D De itt már "komoly"üzleti érzék is kell azért :) Pl. pénzt kell gyűjtenünk a dekoráció cseréjére. Egyrészt mindig van egy ünnepi szezon (nem csak Karácsony és Valentin nap, baseball-idénytől hálaadásig minden van...) és ennek megfelelően kell üzletünket díszíteni. Ám arra is ügyelni kell, hogy időnként frissítsük a dekort egy-egy szezonon belül is, mert a vevők ráunnak az unalmas arculatra, csak úgy mint a valóságban.
És pár szó a sütésről: nem csak dekorálni kell a kis muffinjainkat, hanem azon is nekünk kell ügyködni, hogy pontosan a megfelelő mennyiségű tészta kerüljön a formába satöbbi, satöbbi... az elejétől a végégi mi menedzseljük a folyamatot. Ezért aztán elég szórakoztató és nem olyan monoton, mintha csak a cukorkákat kellene szórni... Plusz ami még szórakoztató: a pályák közt számos különböző (nem sütis; szerencsekerék, memóriajáték és ilyesmi) minijátékot teljesíthettek, amivel plusz pénzt és tárgyakat lehet szerezni!

 

És egy tanács, ha elfogadjátok: ne töröljétek a sütiket a böngészőtökből. Nem, nem a muffinokra gondolok, hanem a számítástechnikai értelemben vett cookie-kra, amik a böngésző adatait tárolják. Itt tárolja ugyanis a program a mentéseiteket. Az újabb játékoknál mint ez is tudtok ugyan biztonsági mentést készíteni a játékállásotokról (a játék elején a menüben katt a Save a backup gombra, később itt is tudjátok visszatölteni a fájlt ha szükséges), de ez a funkció pl. a régebbi epizódoknál nincs meg még.

2. Papa's Wingeria
Gyönyörű csirkeszárnyas-zöldséges tálakat kell készítenetek. 
 
Oda kell figyelni, milyen húsból rendelik, milyen szósszal, a szósz mennyiségére stb... szóval mindenre, különben háklisok lesznek a vendégek. Igen, minden rendelés végén pontoznak - és nem csak összpontszámot adnak, hanem a főzési folyamat minden egyes állomását értékelik a kis válogatósak :D (Minden részben így van ez egyébként. Ha van egy kis mázlitok, még kajakritikussal is összefuttok...)


3. Papa's Freezeria
Hasonló elemekkel dolgozik mint a muffin-sütöde, de itt jégkrémes-turmixos csodákat kell készíteni. 


4. Papa's Burgeria
A sorozat egy régebbi darabja, de klasszikus, hiszen éttermes sorozatból hambis rész nem maradhat ki. Igen, lehet poénkodni, hogy BTK-s vagyok és készülök a mekibe... hallottam már, nem fogok megsértődni, legfeljebb ignorállak :D

5. Papa's Hotdoggeria
Na ez már cselesebb, egy teljes menüt kell kiszolgálnunk, nem csak egy ételt. Egy baseball-stadionban dolgozunk a történet szerint, így érthető az üdítő és popcorn :)

6. Papa's Pancakeria
Ismét egy csalóka cím:
a, nem csak palacsintát, hanem francia pirítóst, gofrit meg mindenféle emeletes csodát is sütnünk kell
b, bionyos szint után itt is lesz ital, kávé/kakaó, de még ott sajna nem tartok :D

7. Papa's Taco Mia
Töbféle húst kezelünk, több féle pitával, millió feltéttel és szósszal... csak elvetemülteknek <3


8. Papa's Pizzeria
Ezt csak hardcore Papa's sorozat rajongóknak. Miért mondom ezt? A legrégebbi és ezért legkevésbé szórakoztató darabja ez a sorozatnak. Igen, nem mindig volt ilyen csilivili és hiperszuper király ez a játék sem, hiszen ez is egy folyamatos fejlődés eredménye. Én azért játszottam vele, hiszen a kezdeteket is meg kell ismerni szerintem ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk a mostani királyáságot :D Ne értsétek félre, nincs semmi baj ezzel a játékkal sem, csak érezni hogy évekkel ezelőtti és teljesen más a kezelőfelülete.

Bennünk élő istenek/istennők

$
0
0
Még mielőtt bárki azt hinné, valami női magazinos okossággal kívánok előállni, leszögezném, hogy ezt a két könyvet egy sok évtizedes szakmai múlttal rendelkező pszichológusnő írta.



Tudjuk ugyebár, hogy a görögök az isteneiket saját képükre teremtették. Ez azonban nem csak abban merül ki, hogy emberalakúak, mint ahogy azt a suliban megtanultuk, hanem ez azt is jelenti, hogy a személyiségeik sem csak légből kapottak hanem egy-egy személyiségtípust teljesítenek meg. Olyan személyiségtípusok ezek, amiken még az évezredek sem tudnak változtatni. Hét nő és nyolc férfitípust vesznek sorra a könyvek - és amiért nekem nagyon tetszettek, mert minden életkori csoportot is leír. Tehát hogy egy adott személyiségtípus hogyan viselkedik gyermekkorában, serdülőként, felnőttként, a munkában, párkapcsolatban és hogyan viseli az öregedést.

Szerintem lehetetlen ezt a könyvet úgy olvasni, hogy ne magunkat keressük benne. (Ezzel én is így voltam persze :)) De két dolgot érdemes hozzátenni az előbbi állításhoz: 
1. Nem baj, ha azt érezzük, egyik isten/istennő sem feleltethető meg magunknak 100%-osan! Ez az egészséges, sőt, kifejezetten arra kell törekednünk, hogy mindegyiknek, akit magunkban érzünk, a pozitív oldalát műveljük ki magunkban. Én pl. a tanulásban egy nagyon céltudatos, tiszta jövőképpel rendelkező Athéné vagyok. Viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy Athéné legyek mondjuk egy párkapcsolatban, hisz az azt jelentené, hogy szinte elnyomnám a férfit mellettem és én hordanám a nadrágot. Ott Perszephoné vagyok - a szakirodalom szerint :D -, aki kezdetben - míg Hádész - el nem rabolta, naiv kislány volt, de miután az alvilág királynőjévé tették, egy nagyon nőies, simulékony természetű felnőtt nő lett belőle. (Oh, szeretem ha szépeket mond rólam a szakirodalom xD) És édesanyámmal is Perszephoné vagyok, akinek folyton úgy próbálok megfelelni, mint egy kis elsős - a vicces csak az, hogy ő ezt egyáltalán nem várja el, és abban a szellemben nevelt, hogy azt szeretné ha önálló lennék. Mert ő egy egészséges Athéné. De ha mondjuk Déméter lenne, mániákusan elvárná, hogy csak körülötte forogjon az életem - és ez egy negatív példa; az ilyen emberekre hatványozottan igaz, a fenti: a negatív jegyeket igyekezzünk elnyomni magunkban, ezzel fejlesztve személyiségünket.
2. Azon kívül, hogy önmagunkat keressük, többször megesett velem, hogy akarva-akaratlanul azon kaptam magam, hogy akiről olvasok, "az nahát, tiszta XY". Ez a könyv tehát hozzájárulhat ahhoz, hogy a rokonainkat, barátainkat, párunkat jobban megértsük. Pl. az én hiába várom az emberemtől, hogy az érzelmekről dumcsizzunk, mint ahogy azt sok nő szeretné, ha egyszer ráismertem, hogy tiszta kiköpött Apollón - akiről a könyv szerint tudni kell, hogy nem érti, miért kell az érzelmekről beszélni, ezért nem beszél róluk. Nem azért, mert nem szeret. Csak ő nem olyan típus. (Vicces az a rész amúgy, hogy az Apollón annak ellenére, hogy rosszul van az ilyen érzelgős női megnyilvánulásoktól, gyakran választ szenvedélyes, érzelmektől túlfűtött nőt, mert bájosnak találja azt, ami számára érthetetlen: hogy hogy tud egy nő ilyen kis érzelmes lenni :D)

Bónusz: amit feltétlenül meg kell dicsérnem ebben a könyvben!
Összefoglaló táblázatok a végén. Imádom, nem is kell több szót fecsérelni rá, mutatom *--* <3
Nehezen olvasható? Semmi gond, el tudod kérni tőlem mindkét könyvet :)
(kommentben e-mail-cím meghagyása a mód erre, ha nem lenne járatos errefelé)

Szép remények (regény+film)

$
0
0
"Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből.

Ennyi elég is a könyvről; a befejező mondat méltatásának ellenére nekem akkor sem ez a kedvenc Dickens-regényem. De félreértés ne essék, azért ajánló jön, nem szitkozódás - de hogy Pip mekkora papucs, felidegesített. Estella picsogása egy dolog - elkényeztetett kisasszonytól nem vártam mást -, de olyan jóravaló gyereknek indult ez a Pip, aztán úgy elkanászodott meg annyira minden másra vakká tette az Estella körül való felesleges körök futása, hogy kiakadtam, miért nem kezd már valami értelmeset magával... mindegy. Azért még a történet érdekes, a jellemfejlődések izgalmasak és a korrajz gyönyörű... de itt térjünk át a filmre.

Jeremy Irvine jóképű, Holliday Grainger gyönyörű - és ha a színészi teljesítményt szeretném méltatni, akkor rajtuk tovább is lépnék, ebben az ügyben ugyanis Ralph Fiennes és Helena Bonham Carter lesz az illetékes. Előbbi azért, mert az egyik legnagyobb brit színésznek tartok, utóbbi meg... na ez egy érdekes téma. Félelmetesen jól alakítja az őrült boszorkány szerepét - csak a bajom az, hogy Havisham kisasszony szerintem nem az. Én a könyvben egy nagyon mélyen magába zuhant, szerelme elvesztése és a csalódás miatt depressziós (igen, agyilag kicsit el is borult) idős hölgyet láttam a lelki szemeim előtt, itt pedig egy nő úgy hisztériázik két órán át, mintha egy gyermekmeséből előlépett boszorkány lenne. (És azt meg már nem is említem, hogy szerintem  idősebbnek kellene lennie; én legalább is sokkal idősebbnek képzeltem.)
És a másik dolog, amiről még beszélnem kell, ha már elkezdtem a filmről mesélni: ez egy NAGYON lebutított változata az eredeti történetnek! Mint a legtöbb megfilmesített regény esetében, itt is kihagyták azokat a kis érdekes mellékszálakat, mellékszereplőket, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy életszerűnek érezzük a történetet, vagyis olyannak, amilyennek azt Dickens bácsi megírta. Tudom, hogy két órába nem fér bele minden, de akkor sem szeretem amikor egy jó történetből önkényesen elvesznek nagyon jó részeket!

Összességében a könyvet mindenkinek ajánlom, a filmet meg inkább csak azoknak, akik már olvasták a könyvet és tudják hogy néz ki egészben a történet.
A könyv bizonyos fordításokban Nagy várakozások címmel is megjelent, ne lepődjön meg senki tehát ha az alábbi linken is így találja: http://mek.oszk.hu/11400/11421/

Zero's Familiar

$
0
0
"Adott egy ország, Tristein és annak a varázslóiskolája, ahova a világ minden tájáról érkeznek nemes diákok, hogy mágiát tanulhassanak. Ennek az iskolának a tanulója az egyik főhősünk, Louise Françoise Le Blanc de La Vallière, akit csak Louise Zero-nak csúfolnak, mert minden varázslata egy robbanással végződik. Egy nap fontos dolog érkezik el a másodévesek életében, bizalmast kell idézniük. Louise is sorra kerül és elkezdi a varázslatot... itt kerül a képbe a másik főhősünk, az átlagos japán fiú, Hiraga Saito, aki épp hazafelé sétálva meglát az úton egy furcsa, zöld kört. Saito nem bír a kíváncsiságával és megérinti, mire a zöld kör magába szippantja. Amikor magához tér, egy másik világban találja magát... megtudja, hogy ő ezentúl Louise szolgája és akár tetszik, akár nem, a gazdája minden kívánságát teljesítenie kell. Így kezdődnek el Louise és Saito közös kalandjai, amik közel sem lesznek egyszerűek a nem ebbe a világba szokott Saito számára..."

A történet összesen 4 évadból áll, amiből az elsőre azt mondanám, hogy egy kicsit hosszúra nyújtott felvezetése a valódi történetnek. Egész alaposan van időnk megismerni a szereplőket, és tulajdonképp 13 részen át nevetjük ki Lousie-t, amiért nagyon bénán varázsol :)
Az igazi történet akkor kezdik, mikor a második évadban kitör egy háború Tristein és az Albioni Királyság között. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, azt mondanám: a szereplőink megkomolyodnak, felnőnek. És én ezt a jellemfejlődést, valamint azt, hogy egy ilyen könnyed felvezetés után az író meg merték lépni hogy kitörjön egy háború, elég klassznak tartom. Ettől lesz ugyanis a sorozat érdekes, ez fog nagyon sok mellékszálat behozni, és ez a sok fejlődés a történetben nem történt volna meg, ha nem kockáztatják meg, hogy a bohóckodás után legyen egy komoly váltás.

Saito napjaink Japánjából csöppen egy fantasy birodalomba... én - azon túl hogy pár napig halálosan jól szórakoznék :D - előbb-utóbb azért kétségbe esnék azért, hogy hogy a fenébe fogok hazajutni vajon... ő nem. Az első évad végéig vártam, hogy jöjjön egy nagy monológ, amiből megtudunk valamit az otthoni életéről - de ez nem történik meg. Aztán már nem is vártam - Saito nem szeret a múltjáról beszélni, csak egy-egy elejtett megjegyzés alapján tudjuk meg, hogy otthon unalmas élete volt, ő volt a béna srác és hogy valószínűleg családja se nagyon van... itt viszont igazi hős lett; ő az, aki a legendás Derflinger nevű kardot használni tudja. Miért is akarna hazamenni?

Mondjuk Lousie miatt. A lány konkrétan úgy bánik vele mint egy kutyával. Szegénynek az összes problémája onnan származik, hogy nagyon kedveli a srácot, de olyan nevelést kapott, hogy neki  nemesként nem szabad kifejezni az ilyesmit, erősen próbálja tehát elnyomni ezt magában. Ez aztán feszültség formájában tör felszínre, ami mindenkinek nagyon vicces - kivéve szegény srácnak :S Aztán a családja se könnyíti meg a helyzetét; két tehetséges nővére van, a szülei pedig nem hisznek a fejlődésében, tehát inkább férjhez akarják őt mihamarabb adni egy nemeshez, minthogy az iskolában égesse magát... :(

A fenti képen látható még Siesta, a szolgáló, aki ren-dít-he-tet-len-ül üldözi óriási bögyeivel szerelmével Saito-t, valamint Henrietta hercegnő, aki sajnos rossz emberbe szeret bele (Wales hercegébe, a saját unokatestvérébe) és történetük tragikus véget ér - Henrietta megy talán a legmélyebb személyiségfejlődésen át; a tündéri lányban valami elkattan mikor elveszti szerelmét, és ez még a Lousie-val való kapcsolatára s gyökeresen ki fog hatni - holott gyermek koruk óta jó barátok, lévén hogy hasonló korú főnemesi gyermekként ő volt Henrietta játszópajtása.

Érdemes még említést tenni két kedvenc szereplőmről: az egyik Charlotte germán hercegnő, aki Tabitha álnéven rejtőzik az iskolában, mivel unokabátyja el akarja tenni láb alól (ahogy apjával is tette), hisz ő a trónörökös. Míg az első évadban tipikusan az a "support karakter", aki mindig csöndben van és csak akkor lép színre, mikor váratlanul segítség kell ("soha nem becsüld alá a könyvmoly lányt!"), az utolsó évadnak épp az említett trónviszály miatt ő lesz az egyik főszereplője.


... a másik pedig Agnés, Henrietta személyes női muskétás alakulatának vezetője, aki a történet legnagyobb erkölcsi kérdéseit veti fel. Mint például: bosszúból ölni nem gáz-e egy kicsit? Nem fog-e vajon az csak újabb haragot szítani? Vagy: ha felgyújtotta valaki a faludat, amiben meghalt a családod, de az illető aztán megmentette az életed, akkor bosszút állhatsz-e az előbbiért vagy amiért megmentetett aztán, egálban vagytok? És így tovább... érdekes.


De hogy ne csak tragikus múltú hősökről szóljon a fáma, hanem kicsit nevessünk: a kis homár Guiche és Montmerency kapcsolata végig ad nekünk okot erre, a kis takony srác ugyanis folyton más lányokat is üldözne szerelmével Monmon mellett, ami a lánynak annyira nem tetszik... :D Guiche amúgy tipikus példája annak, hogyan lesz egy gyáva, elkényeztetett ficsúrból a háború által egy kicsit kevésbé elkényezett ficsúr... nem mondom hogy nagyon megkeményedik, de jót tesz a jellemének egy kis nehézség :)

Az állandó szereplőkről ennyit; amúgy meg még sok mindenkiről nem szóltam mert az évad történetétől függően sok emberrel - és nem emberrel :) -is találkozhatunk. Figyelem! Hegyes fül és erdei elf fanoknak kötelező darab a 3. évadtól :)

Magyar felirattal minden rész megtalálható, csak írd be google-be hogy "Zero no Tsukaima 1. rész indavideo"
A 2. évad alcíme Futatsuki no Kishi, a 3. évadé Princess no Rondo, míg az utolsó egy sima F megjelölést kapott, mint Final vagyis befejező évad, így lesz a legegyszerűbb keresni őket :)

Hollófiúk

$
0
0
Tipikus példája jön annak, hogyan lehet borító alapján könyvet választani, anélkül hogy bármit tudnék róla.
Hát így:

Megláttam, beleszerettem, kivettem :D Persze sokat elárul róla, hogy vörös pöttyös könyv, annyira tehát mégsem volt zsákbamacska, de akkor is, a borító nyert meg magának... :)

Láttunk már olyan történetet, amiben menő fiúk verik a nyálukat a menő iskolai egyenruhájukban (csak hogy még véletlenül se említsem a Gossip Girl-t vagy a Testvériséget), a könyv mégis meglepett, hogy mennyire nem erről szólt.
meglepetés 1. Ezek a srácok megunták, hogy az elit gimisek "bármit-megtehetünk" napjait tengessék, így valami izgalmasabb a hobbit kerestek a partyzás helyett. Nem, nem bungee-jumping, még annál is jobb. Feltett szándékuk megtalálni a Ley vonalakat, és Owen Glendower walesi király legendás szunnyadó testét, így a srácok felcsapnak történésznek és kalandornak awww nekem meg aztán bármilyen sztori jöhet amiben walesi királyok vannak. Nyilván nem is olyan bonyolult ez, ha az ember családjának annyi pénze van, hogy bármikor rendelkezésünkre áll egy helikopter és hasonlók... - gondolnánk, de nem így van, mert vannak dolgok amiket még pénzzel sem lehet megoldani :) 
2: A főszereplő. Persze nem az eredeti Gansey-ben, ahogy kiderül a piszok gazdag srácról hogy ő igazából kedves és okos nem egyáltalán nem felvágós a bankkártyájára, mert ez általában így szokott lenni... Az azonban meglepett, hogy a tiniregények hibátlan genetikai állománnyal rendelkező tökéletes hőse helyett Gansey bármikor belehalhat egy méhcsípésbe és a kontaktlencséje nélkül az orránál se lát tovább. Na ez már valami. Ahogy kampányolnak azért mostanában, hogy a lányoknak nem kell olyan tökéletesnek lennie mint a modelleknek a reklámokban, hasonlónak a fiúkkal is kellene történnie. Erre láthatunk szerintem kísérletet - elfogadtatni a lányokkal, hogy nem, nem feltétlenül fog egy tökéletes Edward Cullen márványszobor szembe jönni velük a suliban holnap vagy holnapután, de valószínűleg még azután sem. 
3. Bár első ránézésre egy homogén sznob csapatnak tűnik a baráti köre, kiderül hogy érdekes figurák lapulnak az egyenruha alatt. Adam csóró srác, alig telik neki erre a puccos magánsulira; szerintem érdekesebb mint maga a főszereplő. Ronan-nek hiába van annyi pénze hogy már nem tudja hová tenni, családja elég zűrös és egy tragédia után még inkább csak agresszív és bajkeverő lett... az egyetlen előlény aki pozitív érzelmeket tud kihozni belőle az Láncfűrész, egy kis elhagyatott hollóbébi akit valamiért magához vesz. Noah pedig... egyszerűen mintha egy másik korból csöppent volna ide...
4. A könyv hangulata: misztikus-kalandoros-szellemes (mármint olyan halott ember szelleme, nem úgy szellemes hogy vicces xD) Vörös pöttyös könyv, de nem romantikus úgy kapásból. Egy jóslat szerint (nem mennék bele a poén lelövésébe, most mindegy is) Gansey-nek és Blue-nak kell egymásra találni... na ehhez képest az első részben Gansey haverja meg Blue kerülgetik egymást... hát gondolom a második részben lesz valami előre haladás a kapcsolatukban, de most még igencsak másképp alakulnak a dolgok... O.o
5. Blue: meglepetés, hogy nem, totál nem tudok azonosulni egy vörös pöttyös lányfőszereplővel. Ahogy a bubifrizuráját teleaggatja mindenféle hajcsatokkal mint egy papagáj, a maga által toldozott tarka ruháival... semmi bajom nekem a hippikkel, meg azt is vágom hogy ő egy boszorkány család sarja meg az ellentétek vonzzák egymást stb., tudom... de akkor se bírok egy ilyet elképzelni Gansey kifinomultságához. Mindegy, ez persze csak az én bajom, valószínűleg öregszem és egyre konformistább vagyok, nézzétek el, korral jár. Ettől függetlenül hogy ezen a ponton nem értek egyet a könyvvel, ez még egy tök izgalmas olvasmány, ajánlom mindenkinek figyelmébe ;)
Itt lehet letölteni: http://data.hu/get/6704105/MS_raven.pdf nem saját feltöltés, szóval ha érvénytelen lesz a link, nem én szedtem le, DE ha írtok kommentet, tudom javítani! :)

Pár új ékszer :3

$
0
0
Mostanában rákaptam az üveglencsés ékszerek készítésének az ízére, íme pár eredmény :3




Rajzos poszt - ó nem, Fairy Tail-ből sosem elég

$
0
0
Kész. Egyszerűen nem bírok betelni vele :D Kalandos és nagyon vicces - és mégis minden alkalommal bőgnöm kell mikor Erza és Gerard előkerül... komolyan, két ekkora hősnek hogy lehetett ennyire tragikus történetet írni? Aki már tucatszor megmentette a világot, igenis megérdemli már a boldogságot... Vigyázat, hirtelen felindulásból elkövetett bejegyzés jön, sok kisípolással és annál több spoilerrel! Muszáj kiírni magamból a felháborodásom xD
De előbb a rajz, ha már úgy a címben megígértem.



Ó, igen, gyermekkori szerelemként kezdődött, mikor egy mágikus torony építésénél rabszolgák voltak. Mire Erza felfedezi magában a mágiát és sikeres lázadást hajt végre és boldogan élhetnének tovább, Gerard-ot megszállja a gonosz és eléri, hogy ottmaradjon és befejezze az ördögi művet, Erza pedig fenyegetve van, nem tehet semmit ellene, el kell őt hagynia... 
Találkoznak vagy 10 évvel később. Sikerül Gerard elméjét visszatéríteni a helyes útra, de mi történik ez után? Nyilván azt hisszük hogy meghal, és mikor visszatér, emlékezetkiesése van -.-" hát komolyan... @&#!?
Ennek ellenére azért rohadtul megmenti a világot, és hirtelen még az is beugrik neki, hogy szereti Erzát (ó, a haja színéről, amit úgy szeret... awww) erre nyilván azonnal letartóztatják azok miatt a bűnök miatt, amit épp a démon által megszállt állapotában, öntudatlanul követettet el. NYILVÁN ez jár neki, nem? Igen, szóismétlek, mert annyira egyértelmű egyesek szerint (lásd: az író), hogy ez jár nekik hogy... á, hagyjuk. 
Persze pár év múlva Ultear megszökteti.. Mondjuk épp mikor Erza épp be van fagyasztva a Fairy Tail szigetére Mavis által hét rohadt hosszú évre és mindenki azt hiszi, meghalt. Ezalatt Gerard elhatározza, hogy annak fogja szentelni az életét, hogy a bűneit helyrehozza és megalapítja a Crime Sorciére-t, a független bűnüldöző céhet - és ezzel azt is elhatározza, hogy neki soha többé nem jár a boldogság mert nagyon sok csúnya dolgot követett el a megszállása alatt - és amúgy is bujkálnia kell mert szökevény. Hiába kerül Erza elő, megint távol kell maradniuk egymástól. Most komolyan WTF ez már hogy lassan 400 fejezet alatt nem tudnak dűlőre jutni!? 
"Ha nem akarsz veszíteni, először is meg kell tanulnod a saját gyengeségeid és mindig légy kedves"


TOVÁBBÁ!
Ez úton szeretném mélységes felháborodásom kifejezni az iránt, hogy az egész történet egyetlen feleslegesen nem drámázó párja (ti. Connellék) már egy babával is büszkélkedhetnek, mégsem kaptak még egy rendes közös családi képet - pedig a lassan 400 fejezet felé közelítő történetben azért csak elfértek volna!
Ó nem, nem hiszem el hogy ez a legtöbb amire képesek voltak az animátorok -.-"
És ne jöjjön nekem senki azzal hogy mellékszereplők, ez az érv egyszerűen nem érvényes a szememben *sértődött* 
ÍGY TEHÁT!
magamra vállaltam ama nemes feladatot, hogy elkészítsem ezt a hiánypótló terméket.

 MEG AZTÁN:
Gray. Mert csak. Nem azért, mert különösebben kedvelem (szerintem csak játszik Juviával, ami nekem határozottan nem szimpi), de a mangában mindig olyan jó képkockái vannak a jeges varázslatai miatt.
Áh, túl sok ambivalens érzelem, a posztot inkább lezárom >.<

Állatos és mindenféle természeti rajzos poszt 2. rész xD

$
0
0

 T-rex, egyem a zúzáját, hogy megnőtt :D


egy szülinapi ajándék anyunak :)

bébi bagoly mert miért ne :)

 a húgom ékszerteknőse, Leo :3


 egy karácsonyi ajándék Kisbencének, aki amúgy nagy :)

cicás  szösszenet, mely során kifogyott a fekete alkoholos filcem :( (jó, nem panaszkodok, évekig bírta, mindig meglep hogy ki akarom dobni de újra fogni kezd, lehet most is ez lesz:D)


baglyos szösszenet

pillangós szösszenet


pitypangos szösszenet


uhh, az őszi nagy falevélmániám eredménye :D

és végül pár hópihe dizájn... na jó, igazából csak a szimmetria szabadkézi rajzolását akartam gyakorolni, de közben rámtört a hópihe-mánia is xD

Köszöntem a figyelmet :D

Viewing all 139 articles
Browse latest View live