A lányok szabályosan falni szokták ezt a nagyon pici könyvet - általában .
„1669-ben Párizsban keskeny kis kötet hagyta el a nyomdát… Tartalmát tekintve akár levél formájú regény is lehetett volna, mert a szövegből némi cselekmény bontakozott ki: egy elhagyott nő sikoltotta el lapjain csalódott szíve, zátonyra futott élete fájdalmait. Az áldások, … ígéretek különös szenvedélyességű mondataiból megtudhatta az olvasó, hogy egy portugál kolostor erkélyéről – valaha – egy apáca lepillantott az országútra, éppen amikor a zárda mellett vonuló ezred egyik tisztje táncoltatni kezdte a lovát. Apáca meg tiszt egymásra feledkeztek, s ez összepillantásból … ismerkedés, az ismerkedésből vad lobogású viszony lett, míg a tiszt meg nem szegte örök hűséget ígérő szavát…”
Szerzőként Mariana Alcoforado van feltüntetve - de ez csak az utókor szerzőmániás generációjának köszönhető. Nagyon sokáig a szöveg szerző nélkül járta a nyomdákat, de mikor megnőtt ez a szerzői kultusz, elkezdték kinyomozni, hol is élhetett és ki volt ez a nő valójában. (Egyébként irodalomtudósok azt mondják, egy ismeretlen férfi írta meg a történetét, de Mariana valóban élt, apáca volt, és tényleg elhagyta a tiszt. De mivel róla szól a történet és a kezdeti tévedések megszokássá váltak, így maradt a szerző feltüntetve.)
Hát mint mondjak? Nagyon romantikus, nagyon lányos, nagyon... sok. Romantikus alkatnak tartom magam, de ez az őrületes szenvedés engem már inkább idegesített helyenként... Biztos azért, mert még nem éltem át ilyen fokú szenvedést.
Ha Mariana ma élne, tipikusan az az ismerős lenne, akiből mindenkinek akad egy szerintem; akik szakítás után fél percenkenként posztolják bánatukat mindenféle giccses körítéssel >.< Én az ilyeneket általában törlöm, mint hogy olvassam... xD Viccet félre téve, rettenetesen szenvedhet szegény csaj. Nem lennék a helyében. De ez az ájulási sírni dolog akkor is nagyon hisztérikus... :/
Aki épp szerelmi bánatban van, feltétlenül olvassa el. Miért? Mert a nőket évszázadok óta ugyanúgy verik át a pasik, és ez hátha ad némi vigaszt. Nem, lányok, nem vagytok egyedül :)
Aki pedig nem híve az önmarcangolásnak, annak mindenképpen Szabó Magda miatt ajánlom - ő "követte el" ugyanis a fordítást. Csodálatosan használja a régies kifejezéseket; teljesen korhű, nem tudok mást mondani na, nagyon szépen használja a nyelvünket.
Akit érdekel hagyja meg kommentben a mail címecskéjét - egy próbát egyébként mindenképpen megér, 16 oldal ugyanis az egész ^.^ xD
