Történünk Kaori, a halálos beteg hegedűművész lány és Arima, a pánikrohamokkal küzdő zongorista rövid, de annál eseménydúsabb kapcsolatát mutatja be. A fiút gyermekkorában éveken át kegyetlenül bántalmazta anyja mind lelkileg, mind fizikailag, hogy a lehető leghíresebb zongoristát nevelje belőle. Sorra nyeri a rangosabbnál rangosabb versenyeket, csodagyereknek tartják, de anyja halála után összeroppan és nem tud többé zongorázni.
Évek telnek így, mire találkozik Kaori-val, aki felkéri kísérőjének egy versenyre. A lányt nem érdekli, ha nem nyernek, nem érdekli, mennyi idő, mire Arima újra képes lesz rendesen játszani, de akkor is őt akarja. Neki már nem számít, milyen versenyeken jut tovább, csak meg akarja gyógyítani Arima lelkét. Kaori addig-meddig erősködik és annyira elbűvölő, hogy Arima újra zongorához ül - ám meglehetősen rögös az út addig, míg megint közönség előtt mer játszani...
Ezek után jogos a kérdés, hogy miért nézek én ilyesmit, hogyha nem szeretem csak a boldog történeteket. Nos, több oka is van.
1. Annyira nagyon nem vészesen depis (legalább is az első fele... fogjuk rá). Kaori barátai elől addig titkolja betegségét, amíg csak tudja, szóval alapvetően nem arról szól a történet, hogy mindenki őt siratja előre is.
2. Hatalmas a hype körülötte, kíváncsi voltam, miért merik egyesek már tavasszal az év legjobb animéjének kikiáltani.
3. Én alapvetően nagyon hajlamos vagyok az önsajnálatra, és most, mikor a dolgok kezdenek összeomlani körülettem, ez kellett nekem. Eszembe juttatja, hogy bár rosszak a dolgok, sokkal rosszabb is lehetne a helyzet. Hát srácok, az egészség az egy megfizethetetlen dolog...
Na, egyébként nem csak a kettejük szenvedéséről szól a történet, hisz ott vannak a főszereplők közt barátaik is 
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a komolyzenét/drámákat/szereti sajnálni magát. Az anime indavideón fent van végig magyar felirattal (Shigatsu wa kimi no uso néven kell keresni), a mangája pedig angolul itt: http://www.mangareader.net/shigatsu-wa-kimi-no-uso