"Az évtizedeken át érlelődő, tudós és költői munkával kidolgozott mű három bevezető esszéjében a szerző szemléletesen feltárja a skandináv mitológia rendszerét, gyakorlati segítséget nyújt az ősi szövegek érzékletes olvasásához (kitérve a sajátos verstani formák ismertetésére), majd pedig a létező forrásanyagok rendszerbe foglalt leírását adja. A kötet tartalmazza még a skandináv mitológiának a 10. és 13. század között Izlandon született két legfőbb szövegforrását: a szerző szakavatott fordításában első ízben magyarul megszólaló Próza-Eddát és az ugyancsak általa fordított, mitológiai tárgyú Edda-verseket, a középkori világirodalom gyöngyszemeit. Mitológiai kislexikon zárja a könyvet, az összes név, tárgy és fogalom szócikkeivel, megadva előfordulási helyüket és szükség esetén kiejtésüket is."http://moly.hu/konyvek/bernath-istvan-skandinav-mitologia
Ennél szebben én sem mondhattam volna (^_^) Ebben a könyvben minden benne van, ami érdekelhet egy olyan olvasót, aki még csak most kezdett el foglalkozni a skandináv mitológiával. Részletes magyarázat és bevezető van mindenhez, nem csak úgy magunkra hagyva kell bolyongani ebben a szövevényes témában.
Három észrevételem akadt.
1. Elképesztőnek tartom, milyen jól működött annak idején náluk, ha az ember a szavát adta a másiknak. Ha megfogadták, hogy másnap reggel párbajoznak, a két fél nyugodtan együtt tölthette az éjszakát, egymás haja szálát se görbítették a kijelölt időpontig. Mondjuk biztos akadt egy-két tróger, aki szavát nem mindig tartotta (mert ilyen emberek mindig voltak és lesznek is), de azért a döntő többség rendesen tartott az istenek haragjától, úgyhogy meggondolták hatszor mit tesznek és mit nem.
2. Számomra mindig érdekes látni, hogy az embereket mennyire ugyanazok az alapvető dolgok foglalkoztatták a régmúltban, mint a jelenben; mennyire egyforma bizonyos tekintetben a régi és a mai ember.
Hányszor megesik, / hogy hű barátok / víg asztal mellett /
csúnyán összecsapnak; / örök a viszály, / míg ember az ember.
Legjobban ez a Fenséges beszéde című fejezetben jön elő; ebben az egyes versszakok a hétköznapi élet bölcsességeit fogalmazzák meg rövid, de annál velősebb, néhol kifejezetten humoros formában.
Volt, hogy túl korán / értem valahova / máskor megkésve / a sört vagy már megitták /
vagy még meg se főzték - / a nem várt vendég alkalmatlan.
És még egy példa arra, hogy az ember gondolkodása mennyire hasonló kortól vagy helytől függetlenül; a 66. strófa tulajdonképp ugyanaz, mint a mi magyar "nyugtával dicsérd a napot" közmondásunk (persze egy kis vikinges csavarral; a sör nem maradhat ki belőle :D)
Nyugtával a napot... / holtával az asszonyt, / suhantával kardodat, /
ha férjhez vitték, a lányt, / ha átkeltél, a jeget, / ittával sörödet.
3. Az Edda rímelése valami csodálatosan más mint amit mi itt megszoktunk (épp ezért bele se merek gondolni, mekkora fejtörést okozhatott a fordítása... O.o) A sor végén összecsengő magánhangzókat el lehet felejteni, helyette magában a sorban vannak összecsengő hangok. Pölö:
Az eszetlen ember
egész éjjel virraszt,
gondjait görgeti,
reggel fölkelve
fogytán ereje,
s minden gondja gubancban.
Nem, ezek nyilván nem véletlenek, Bernáth István kifejti részletesen a könyvben, hogyan is épül fel a skandináv verselés; ajánlom olvasásra a könyvet. Tudtommal nem lelhető fel az interneten, de maga az Edda (a verses, a prózai nem) az OSZK lapján olvasható/letölthető: http://mek.oszk.hu/00300/00377/html/01.htm#cim1 Nyilván lassabban lehet úgy haladni vele, ha az ember nem kap meg minden magyarázatot rögtön a lap alján, hanem magának kell az egyes nevekre gugliznia, de ebből a hátrányból előnyt is lehet szerintem kovácsolni. Az önálló felfedezés, önálló tanulás, a memória és jegyzetelés fejlesztése mind jó dolog ;)